Tavasztól vonz minket a szabad levegő, a simogató napsütés. Természetes, hogy a gyerkőcöket sem lehet már a lakásban tartani, de nem is kell, hiszen végre ismét maradéktalanul kiélhetik mozgásigényüket a friss levegőn, hódolhatnak az önfeledt együtt játszás örömének.

Nemcsak nyáron, de az iskolából hazaérkező gyermek szellemileg túl van terhelve, el van fáradva. Mielőtt ismét a könyv mellé ülne, tanácsos kicsit felfrissülni és kikapcsolódni, amihez egy kis mozgásos közös játék, szülővel vagy kispajtással a legideálisabb.

A mozgásfejlesztő játékok segítenek az ellazulásban, a napi feszültség oldásában. Ilyenek például a különböző egyensúlyi feladatok, indiánszökellés, ugrókötelezés, célba dobás vagy akár az Ugróiskola.

Egyik legelterjedtebb népi játékunk a sántikálás, icikelés vagy ickázás, Nepáltól a Csendes
óceáni szigetekig mindenfelé megtalálható. Neve angol területen hopscotch (a szökdécselés vége vagy véget vetni a szökdécselésnek), spanyolul parma (városnév), németül többek között Himmel und Hölle, vagyis mennyország és pokol. Ez az elnevezés a játék eredetére utal: egy életutat kell bejárni, miközben különféle akadályokon át a földről a (jó vagy rossz) túlvilágig jutunk.

Kellékek: Egy talajra, aszfaltra felrajzolt ugró felület, apró lapos kavics vagy cserépdarab.

Játékszabály: Az alapszabályok csaknem minden változatban azonosak. A játékosnak van egy kavicsa, vagy cserépdarabja, ezt az első mezőbe dobja, fél lábon utána ugrik, lehajol érte, kidobja az ábrából, és maga is utána ugrik vagy visszaugrál és magával viszi a kavicsot is. nehezített esetben, kereszt lábbal vagy guggolva, hátrafelé ugrálva is lehet játszani. Hibázik a játékos, ha a követ vonalra, vagy nem a megfelelő mezőre dobja, illetve, ha nem pontosan a kívánt mezőbe lép. Így ezt a menetet elvesztette, és partnere következik.

 A játék nehezített változatai alaposan próbára teszik a gyerekek ügyességét, egyensúly érzékét, célba dobási képességét és fizikai erejét.